Ez volt az első komolyabb túránk, és a mai napig a leghosszabb is. Itt még édeskettesben tekertünk az ismeretlenbe. Nem volt kísérőautónk sem, így minden kelléket -sátrat, kávéfőzőt, kempingfelszerelést- a bringára kötözve vittünk. Az Eurovelo 6-os kerékpárutat választottuk útvonalnak.

Az első nap nagyon nehéz volt a hőség miatt, a Kalocsa-Solt szakaszon a tűző napon időnként már a rosszullét kerülgetett minket. Apostagnál találtunk egy szabadstrandot ahol hűsölhettünk egy kicsit, folyadékpótlásnak pedig egy egész görögdinnyét elfogyasztottunk. Amikor naplementekor picit hűvösebb lett, tovább mentünk Tassig. Ott sátrat vertünk, és hatalmasat aludtunk.

Másnap ismét kánikula volt, nap közben csak a szigetcsépi szabadstrandig jutottunk. Nagyon kellemes hely, jót ettünk, fürödtünk, a délutánra érkező hidegfronttal indultunk tovább. Budapesten nagy élmény volt az átkelés, egy csepeli Lidl parkolóban vacsoráztunk, amire a belvárosba értünk már sötét volt. Másnap minden áron a kisoroszi hegyek között szerettem volna ébredni, ezért addig tekertünk amíg oda nem értünk. Éjjel két óra után állítottuk fel a sátrunkat a kisoroszi kempingben. 

A következő nap délelőttjét átaludtuk, és olyan csodás látványra ébredtünk, hogy úgy döntöttünk ezt a napot itt töltjük. Felfedeztük a hamburgerest a parkolóban, szóval az ételre se volt gondunk. A hűs víz pedig hihetetlen jólesett fáradt tagjainknak. 

Hétfő reggel az első komppal átkeltünk a Dunán és meg se álltunk Esztergomig. Természetesen nem hagytuk ki a Bazilikát, majd egy táti kerékpárszervíz következett sos hátsó kerék cserével. Lábatlannál megdörrent az ég, kaptunk egy kis esőt a nyakunkba. Komáromban bevásároltunk a Pennyben, vadkempingre készülve valahol az úttól nem messze. Erőnk végét járva (aznap is 100 km fölött voltunk már) éppen feladni készültünk a napot, amikor teljesen váratlanul egy, a térkép által nem jelzett kempingbe botlottunk. A tulaj a legkedvesebb fickó volt a világon, potom áron szállhattunk meg nála, és volt forró zuhany és áram. Még pizzát is akart nekünk hozni, pedig még egy pizza árát se kérte el a szállásra. Nem éltünk az ajánlattal hiszen már bevásároltunk, Szilvi a világtörténelem legfinomabb tojásos lecsóját készítette vacsorára. Ismét jót aludtunk.

Kedden nagy napra ébredtünk, akkor még nem sejtettük hogy aznap már elérünk Pozsonyba. Kipihentük magunkat, bekentük egymást ahol kellett, és nagyon jól haladtunk. A határt Vámosszabadinál léptük át, majd Bős felé tekertünk. Megnéztük az erőművet, és a töltés partján jutottunk el Pozsonyig, hihetetlen szembeszélben. Már beesteledett mire a városba értünk, a boltok bezártak és köztéri ivókutak híján elég nehéz vízhez jutni Felvidéken. Ha arra jártok, vízzel mindenképp készüljetek. 

Egy meseszép éjszakai városnézésben volt részünk, és meglepve tapasztaltuk hogy Pozsony bizony bármelyik magyarországi városnál jobban fel van szerelve kiváló minőségű kerékpárutakkal, élmény volt rajtuk biciklizni. Észre se vettük hogy a nyeregben ért minket a hajnal, egy városszéli játszótéren becsomagoltuk magunkat a hálózsákunkba és padon aludtunk pár órát.

Korai kelés után a hármashatárhoz mentünk látogatóba, majd Rajkán át a mosonmagyaróvári vasútállomáson véget ért a túránk. Picit furcsa volt, hogy amíg odafelé napokig tekertünk, ugyanaz visszafelé vonattal mindössze öt órás út volt. 

Azóta kis túlzással nem telik el nap hogy ne jusson eszünkbe ez a túra, egy olyan párbeszéd nélkül ami úgy kezdődik: "Emlékszel, amikor Pozsonyba mentünk,....."

Mivel napokig csak egymás társáságában voltunk, és nem kis fizikai kihívást kellett teljesíteni, a sérelmek is könnyebben kijöttek út közben, de nem ez az, amire visszaemlékezünk. Hanem a tekerés, az útszéli locsoló permete, a napfény, az eső, a hullámok, a hegyek... Minden házaspárnak javaslom hogy évente pár napot töltsön a kedvesével hasonló helyzetben, nem fogja megbánni. Mint én, ahogy büszkeséggel néztem minden alkalommal hátra, és láttam hogy a feleségem ott van és mosolyog, és ez mindig új erőt adott.

Ha nem hiszitek, próbáljátok ki :)